Idézetek gyermekekről

By február 2, 2016Uncategorized
  •  Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben.  ( Móricz Zsigmond )

 

  • Az egyik legfájdalmasabb érzés, amit egy gyermek megélhet, hogy nincs idő rá, hogy lerázzák, csak kötelességből figyelnek rá. Semmi értelme mesét olvasni, ha ez is csupán egy a sok kipipálandó feladat közül. Az egyperces, instant mese olyan, mintha egy pohár nemes bort egy hajtásra felhörpintenénk, egy klasszikus zeneszámot felgyorsítva hallgatnánk. ( Kádár Annamária )

 

  • Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi. ( Szabó Magda )

 

  • Minden gyerek legfontosabb igénye a felnőtteik teljes figyelme.” (Kokas és munkatársai, 2007.)

 

  • A gyermek szeme a jövő tükre. (Juhász Gyula)

 

  • „Életem nagyon szép, mert ugyanaz a hivatásom, mint a szenvedélyem. Tanító vagyok, a gyerekekre  figyelek. Legbensőbb lényemben érintenek meg. Magukkal ragadnak, elbűvölnek. Fejlődésük olyan, mint a fáké: rejtett. Nem látom, hogyan nő az ág, de érzékelem egy-egy levél kibomlását, színeváltozását. A fa egészét sosem láthatom. Ha alatta állok, megérinthetem nedveket hordozó törzsét, egyéni tapintású kérgét, mesére ihlető odúit. Ha fölötte repülhetek, szerteágazó lombkoronája vagy felfelé törő csúcsa kerül szemeim elé. Gyökerei rejtettek. Éltető belseje is. A fa csak képzeletemben jelenhet meg lényének teljességében, erejének sokféleségében, folyamatos munkájának gazdagságában, egyéni tulajdonságainak különlegességében. A gyerekek is ilyenek. Olykor megmutatnak valamit magukból, és ámulok. De mennyi titkos út a gyökereik körül, és mennyi ismeretlen folyamat belső világukban! Emlékeimmel és képzeletemmel próbálom követni őket. Milyennek látják a világot? … A tanulás a gyerekek éltető eledele, támasza, kapaszkodója és diadala. A zene pedig növekedésük fontos eszköze.” (Kokas, 1972:61)

 

  • A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos. Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. ( Márai Sándor )

 

  • „A kitartáson, türelmen, a nyitottságon és a tanítási vágyon múlik, hogy a tanító (a rövidség okából veszem így egybe a szaktanárt, óvónőt, gyógypedagógust és terapeutát is) milyen színvonalig jut el. De a legfontosabb az, hogy merje és tudja vállalni valódi lényét. Ha valaki nem meri, vagy nem tudja vállalni valódi lényét, adni sem tudja, ezért áltulajdonságokkal szerepel. Szerepeiben sikeres is lehet, de nem ott, ahol a tanítás lényege önmaga bátorságos megmutatása.” (Kokas, 1998:69)

 

  • „Elképzeléseimben kialakítottam, és tanításom hosszú éveiben megvalósítottam, hogy a gyerekek ötleteit, megoldásait tanításomba szervesen beépítem.” (Kokas, 1998:20)

 

  • „Bújj vissza a gyerekbőrödbe, ott van az a ránőtt bőrrétegeid alatt, keresd meg. A gyerekbőröd tele van érzőidegekkel, minden ideg új kérdés, új elgondolás, mert a világ ismeretlenjeit magad igazítod ismerősökké. Így kerülsz egyensúlyba a kérdések és válaszok halmazai közt. Vagyis: kíváncsiságod a vezetőd. (Kokas, 1992:54)

 

  • „Dobáld ki magadból felnőtt gőgödet, a mindent jobban tudás csökönyösségét, és figyeld a gyerekeket a lelked alázatával. Akkor nem bánod, sőt örömmel szemléled, mennyivel színesebb, izgalmasabb, ötletesebb, változatosabb és bensőségesebb a gyermekek világa a felnőttekénél. (Kokas, 1992:58)